|
Szanika
1993-2002
Drága kincsem nagyon hiányzól, de van egy olyan legenda, hogy akik eltávoznak, átmennek a szivárványhídon. Ott minden szép, a kutyák is boldogan élnek. Amikor egyikük hirtelen megáll, abbahagyja a játékot, figyel, néz a szivárványhíd felé... akkor a gazdának is eljött az idő, találkoznak, és együtt újra boldogok, Drágám várj rám, biztos lehetsz benne, hogy még találkozunk.
Addig is emléked szívünkben él tovább..."
Remélem az angyalok vigyáznak rád, mert ilyen voltál:
"Sírok,ha sírsz,ha ragyogsz,ragyogok.Néma barátod,rabszolgád vagyok,alázatos és bizalmas barát,Aki nem kér semmit,csak néz és imád,És nem akar lenni,csak általad,Csak árnyéka annak,ami vagy."
Sajnos nem voltam melletted, amikor kicsi szived megállt.
Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkisér.
Az úton majd néha, gondolj reám,
Ez a föld a TIÉD, ha elmész visszavár.
Nézz rám és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, hogy hova tűnt a régi szenvedés,
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a vég,
Tudod jól, hogy hova mész, de végül hazaérsz.
Szállj, szállj sólyom szárnyán,
Három hegyen túl,
Szállj, szállj, ott várok RÁD,
Ahol véget ér az út.
Úgy kell, hogy TE is értsd, nem éltél hiába,
Az a hely, ahol élsz, világnak világa,
Az égig érő fának, ha nem nő újra ága,
Úgy élj, hogy TE legyél virágnak virága.
Szállj, szállj sólyom szárnyán,
Három hegyen túl,
Szállj, szállj, ott várok RÁD,
Ahol véget ér az út.
Nézz rám, s ne ígérj,
Nézz rám, sose félj,
Ha nincs hely, ahol élj,
Indulj hazafelé.
(Demjén Ferenc: Honfoglalás)
Nem ég érte gyertya
| |
